Szülőknek – Ha a kamasz gyermeküknek keresnek segítséget

Szülőként sokszor érezzük, hogy valami nincs rendben – de nem tudjuk pontosan, mi zajlik a kamasz gyermekünkben. Talán bezárkózottabb lett, dühösebb, szorongóbb, vagy egyszerűen csak már nem találjuk vele a közös hangot. Ilyenkor természetes a kérdés: kell-e segítség, és ha igen, hová forduljunk?

A beszélgetések, amiket kínálok, nem terápiás keretben zajlanak, hanem támogató, biztonságos légkörben, ahol a kamasz önmaga lehet. Itt nem kell „megjavulnia”, nem kell megnyílnia azonnal – elég, ha eljöhet, és elkezdhetünk együtt dolgozni azon, ami őt foglalkoztatja.

A szülő szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú: hiszen Ön az, aki felismeri, hogy érdemes segítséget kérni. A közös célunk az, hogy a fiatal megtanuljon kapcsolódni saját érzéseihez, és megtalálja azokat az utakat, amik segítenek neki jobban lenni.

Milyen jelekre érdemes szülőként figyelni?

A kamaszkor természetesen jár hangulatingadozásokkal, változásokkal, de vannak olyan jelek, amik arra utalhatnak, hogy érdemes külső segítséget kérni:

• hirtelen, tartós hangulatváltozás (pl. szokatlan szomorúság, ingerlékenység, visszahúzódás)
• alvási vagy étkezési szokások megváltozás
• teljesítményromlás az iskolában, motivációhiány
• baráti kapcsolatok megszakadása, elszigetelődés
• szorongásos, pánikszerű tünetek megjelenése
• visszatérő testi panaszok orvosi ok nélkül (pl. fejfájás, hasfájás)
• önbántó gondolatok vagy viselkedés (akár csak utalások szintjén is)
• ha a kamasz maga kéri, hogy beszélhessen szakemberrel

Ezek közül egy-egy jel önmagában nem feltétlenül utal súlyos problémára – de ha több is jelen van, vagy a szülő megérzése azt súgja, hogy „valami nincs rendben”,  érdemes lehet beszélgetést kezdeményezni.