Gondolatébresztő idézetek
Gondolatébresztő idézetek
Ernest Hemingway
„A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk.
Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.
Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.
A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban. Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.
Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.
A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.”
Náray Tamás
„Várni valamire nincs is értelme.
Nézd csak meg! A legtöbb ember élete egyébből sem áll, mint várakozásból! Várja,
hogy felnőjön, várja, hogy befejezze az iskolát, várja, hogy férjhez menjen, vagy megtalálja a nőt, akit keres, várja, hogy gyermeke szülessen, aztán, hogy az is felnőjön, hogy elkészüljön a háza, vagy megkapjon egy rangot, egy elismerést,
és akkor egyszer csak azon kapja magát, hogy megöregedett, és ha rútul jár, mert megbetegszik, akkor onnantól már csak a halált várja.
Ennek mi értelme volna? Hol van a pillanat? A perc öröme és boldogsága? Mi végre várják az emberek folyton az időt?
Az idő nem eljön, hanem éppenhogy elmegy!”
Náray Tamás
„Várni valamire nincs is értelme.
Nézd csak meg! A legtöbb ember élete egyébből sem áll, mint várakozásból! Várja,
hogy felnőjön, várja, hogy befejezze az iskolát, várja, hogy férjhez menjen, vagy
megtalálja a nőt, akit keres, várja, hogy gyermeke szülessen, aztán, hogy az is felnőjön, hogy elkészüljön
a háza, vagy megkapjon egy rangot, egy elismerést, és akkor egyszer csak azon kapja magát, hogy megöregedett, és ha rútul jár, mert megbetegszik, akkor onnantól már csak a halált várja.
Ennek mi értelme volna? Hol van a pillanat? A perc öröme és boldogsága? Mi végre várják az emberek folyton az időt?
Az idő nem eljön, hanem éppenhogy elmegy!”
Lugossy Gyula
„Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához, a vágyaihoz…
Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok most már élni, mindig. Ha belebukom, szörnyű lesz, de akkor is elmondhatom legalább, hogy megpróbáltam”
Lugossy Gyula
„Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához,
a vágyaihoz…
Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok most már élni, mindig. Ha belebukom, szörnyű lesz, de akkor is elmondhatom legalább, hogy megpróbáltam”
Charles Bukowski
„A probléma az, hogy keresünk valakit, akivel megöregedhetünk,
miközben a titok az, hogy találunk valakit, akivel gyerek maradhatunk.”
Torma Judit: Házi feladat
„Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem…
Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani, hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: „megbántottál”,
s azt is: „nem muszáj”.
Meg kell tanulnom azt is: „kérlek”
s vele együtt: „nagyon köszönöm”.
Meg kell tanulnom: „igazán semmiség”,
és szívből:”nekem volt öröm”.
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: „megtennéd nekem?”
Meg kell tanulnom azt is: „sajnálom”,
s kimondani, hogy „megbántottalak” –
de azt is meg kell tanulnom végre,
hogy kimondjam: „igen, régen vártalak”.
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
„beszéljünk: ez nem megy egyedül”.
Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: „megbocsátok”
-ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: „bocsánat” – és végül:
meg kell tanulnunk: „szeretlek nagyon..”
